No products
A hegedű a vonós hangszerek hegedűcsaládjának legmagasabb hangolású, méretre legkisebb tagja, 4 db, kvint távolságra hangolt húrral. A csoportba tartozik még a mélyhegedű, vagy közismertebb nevén brácsa, a cselló (más néven gordonka) és a nagybőgő (másként gordon).
A legmélyebb húr (ami tulajdonképpen a hegedűn megszólaltatható legmélyebb hang)...
A hegedű a vonós hangszerek hegedűcsaládjának legmagasabb hangolású, méretre legkisebb tagja, 4 db, kvint távolságra hangolt húrral. A csoportba tartozik még a mélyhegedű, vagy közismertebb nevén brácsa, a cselló (más néven gordonka) és a nagybőgő (másként gordon).
A legmélyebb húr (ami tulajdonképpen a hegedűn megszólaltatható legmélyebb hang) a kis G, ezt követi az egyvonalas D-, egyvonalas A-, illetve a kétvonalas E-húr.
A hegedűkották általában violinkulcsban (más néven G-kulcs) íródnak.
A hangszer iránt támasztott megnövekedett igények következtében az egyik legösszetettebb építési szakértelmet igénylő hangszer lett, gondos készítési és játéktechnikai bánásmód kombinációja a többi húros hangszert meghaladó virtuozitást, valamint széles skálán változtatható dinamikai előadást is megengedő teljesítményt eredményez. A vonósok közül talán a legnépszerűbb, de mindenképpen a leggyakrabban előforduló és legkeresettebb hangszer.
Az elektromos hegedű egy rezonátortest nélküli vonós hangszer, amelyen a hegedűvel megegyező módon lehet játszani. A hangszer elektronikus erősítés nélküli saját hangereje elhanyagolható, mivel a húrok önmagukban rossz hangsugárzók. Ezért nevezik az ilyen hegedűt néma hegedűnek is. Az elektromos hegedű kifejezést használják az elektronikus hangszedővel felszerelt hegedűre is, de általánosságban a tisztán elektromos hangszert jelöli.
A legtöbb elektronikus húros hangszer tömör testtel rendelkezik, így a test a hangsugárzásban nem vesz részt. A hangszerre jellemző hangszínt elektronikus szűrők segítségével lehet kialakítani, és a hang kisugárzását, valamint erősítését is elektronikus eszközökkel kell megoldani (általában elektrodinamikus hangszóróval). Míg az akusztikus hegedű hangszínét főképp a rezonáló test méretei és megmunkálása (az F-lyukak mérete és elhelyezése a tetőn, és a lélek elhelyezése a testben) határozzák meg, az elektromos hegedűre jellemző hangszínt a hangszedő típusa és elhelyezése, valamint az elektronikus erősítő berendezés, és a hangsugárzó karakterisztikái határozzák meg. Effektezés nélkül ez jóval élesebb, nyersebb hangzású, mint az akusztikus hegedű hangja. Az elektromos hegedű és az erősítő berendezés közé beiktatott digitális jelfeldolgozó egység (effekt processzor) segítségével azonban (az elektromos gitárokhoz hasonlóan) számtalan hangzás elérhető (visszhangosítás, torzítás stb.).
Ezen hangszerek általában minimalista, az elődtől eltérő kinézettel rendelkeznek, hogy a hangszer súlya minél kisebb legyen.