Pianos & Keyboards  There are no products in this category.

A szintetizátor hangok elektronikus előállítására alkalmas, többnyire zenei hangszerként szolgáló eszköz.A zenei felhasználáson kívül korán felismert alkalmazási területük volt a hangeffektek előállítása hangmérnökök számára (pl. filmek, televíziós és színházi műsorok aláfestő hangkörnyezetének - nem csak a zene! - megalkotása).

Egy másik, némileg tágabb definíció szerint a szintetizátor olyan elektronikus eszköz (gép), amelynek feladata és képessége a hangszintézis (e műszakibb jellegű meghatározás eltekint a szintetizátorok hangszer voltától).

Egy hangok megszólaltatására ténylegesen képes szintetizátornak mindig legalább három részeszközből kell állnia:

1. a hangokat keltő elektromos rezgéseket előállító alegységből, melyet leggyakrabban hanggenerátornak neveznek); ez a szintetizátor „lelke”. A hanggenerátor absztrakt fogalom, mint műszaki cikk, állhat oszcillátorokat tartalmazó analóg vagy digitális áramköri panelekből (az analóg szintetizátorok esetében), lehet számítógépes, digitális hangkártya, lehet DSP-funkciókat ellátó nyomtatott áramköri panelek rendszere (digitális szintetizátorok). A mai sztenderdet jelentő feszültségvezérelt analóg szintetizátorokban a generátort két fő eszköz áramkörökké szervezhető sorozatai alkotják: a VCO szekció és néhány zajgenerátor, illetve a digitális gépekben ezek digitális megfelelői (pl. DCO).
2. a hangok tér-és időbeli jellemzőinek alakulását szabályzó vezérlő- és modulátor egységek. Ez az elméleti alegység általában két részre tagolódik: a generátor által előállított, nyers hangjeleket reprezentáló elektromos jelek akusztikai jellemzőit zeneivé módosító módosító (modifier, filter) modul (többnyire VCA-k, VCF-ek, burkológörbe-generátorok és egy gyűrűmodulátor alkotja), illetve a zenész és a hangszer, illetve más hangszerek közötti adatáramlást biztosító kontroller modul - utóbbi általában zongora- vagy orgonaszerű billentyűzet, de szerepét részben vagy teljesen, szerkezetbe többé-kevésbé integráltan vagy külső vezérlésű adatkapcsolat által átvehetik egyéb eszközök is (pl. érintőtábla, érintőképernyő, szekvenszer, mikrofon, lábpedálok, laptop, okostelefon, vagy különféle egyéb modulok)
3. hangszóró: a hanggenerátor által előállított „elektromos rezgéseket” (ingadozó feszültségű áramot) mechanikai rezgésekké, azaz ténylegesen hangokká alakító erősítő- és sugárzó berendezés.

Az orgona összetett aerofon hangszer, hangját ajaksípok és nyelvsípok adják. A sípok egy vagy több, kézzel működtethető billentyűzettel – azaz manuállal – és legtöbbször egyetlen pedálsorral szólaltathatók meg. A sípok levegőellátásáról mechanikus szerkezet gondoskodik.

A csembaló polifón billentyűs kordofon hangszer. A billentyűkkel párhuzamosan futó húrok megszólaltatása azok megpendítésével történik egy, a billentyűkkel összekapcsolt pengetőmechanika segítségével. Hangterjedelme 4-5 oktáv. Általában egy vagy két billentyűsorral (manuál) látták el. Kisebb, hordozható változata a spinét vagy virginál. A csembalónak a barokk hangszeregyüttesben alapvető szerepe van, a basso continuo szólamát játssza.

A harmonika az aerofon hangszerek családjába tartozik. A szabad nyelvsípokba a harmonika közepén található lamellás kialakítású légszekrény húzásával és tolásával lehet levegőt juttatni. Hogy mely sípba jusson levegő, az – a harmonika típusától függően – gombokkal vagy billentyűkkel szabályozható. Megszólaltatáshoz és a helyes hangszerkezeléshez egyaránt szükség van a teljes felsőtest, a karok és ujjak összehangolt mozgására. A hangszer széles körben elterjedt a világon, számos ország és nép kultúrájában megjelenik. A harmonikán közel minden zenei műfaj bemutatható, a klasszikustól a dzsesszen át a modern popig. A modern harmonika három fő részből épül fel, a sípokat és a mechanikát tartalmazó két oldalsó részből és az általuk közrefogott légszekrényből. A mai harmonikák bal oldala kivétel nélkül a basszus számára szolgál, míg a jobb oldalt a melódia játszására alakították ki. A két szélső elem tartalmazza a gombokat és/vagy billentyűket, amelyek a mechanika segítségével végzik a sípok nyitását-zárását.

A Musical Instrument Digital Interface (röviden MIDI) egy szintetizátorok és stúdióeszközök összekötésére alkalmas szabvány. 1980-ban szintetizátorgyártók szövetsége által létrehozott ajánlásként született, később vált szabvánnyá. Fizikailag egy aszinkron soros vonali kommunikáció. A zenei események a MIDI protokoll használatával jutnak egyik eszközből a másikba. A MIDI adatok elektronikus tárolására az SMF (Standard Midi File) is alkalmazható. Hangszereléssel kapcsolatos a General MIDI, a Roland GS, valamint a Yamaha XG szabvány. MIDI kompatibilis eszközt számítógéppel összekötve egészen változatos feladatok elvégzése lehetséges. A MIDI hangfájlok viszonylag kevés helyet foglalnak el a gépen, csak néhány kB-ot. Ez annak köszönhető, hogy a MIDI csak a hangmagasságot, ritmust és a lejátszandó hangszert tartalmazza, így a hang kiadása már a MIDI hangeszköz dolga, az MP3-mal és WAV-val ellentétben, ahol a fájl magát az egész zenét tartalmazza.