A mai vonós hangszereknél, a hegedűnél, a csellónál, a nagybőgőnél és társaiknál írott f alakú a testbe vágott hanglyuk (amelyet éppen ezért f-lyuknak is neveznek). Eközben más húros hangszereknél, sőt a hegedű és rokonainak ősi formáinál nem f, hanem annál sokkal egyszerűbb, például c vagy sima kör alakú a hanglyuk. Vajon hogyan alakult ki e furcsa forma, és valóban használ-e a hegedű hangjának? Mint kiderült, az f-lyuk történetére minden más technológiai fejlesztésnél jobban illik az evolúció kifejezés.
Ahogy a biológiai evolúcióban, egyes hibák itt is jobb hangzású hangszereket eredményeztek, ezek (illetve készítőik) sikeresek lettek, mások pedig igyekeztek lemásolni őket – a jellegzetesség pedig terjedni kezdett.
A légáramlás sebessége a különböző formájú hanglyukat esetében (kék: lassú >>> piros: gyors)