Népi furulyák  8 terméket találtam.

A hatlyukú furulya az ajaksípos fúvós hangszerek családjába tartozik, a dugós furulya magyar népzenében használt változata. Leggyakrabban bodzacsőből készül, egy sorban elhelyezkedő hat hangképző nyílással, hátoldalon lévő szélhasítóval. Elsősorban pásztorok hangszere, de bizonyos ünnepi szokásokhoz is kapcsolódik.

Az oldalfúvós furulya az ajaksípos fúvós hangszerek családjába tartozik, a harántfuvola magyar népzenében használt megfelelője. Néha napraforgószárból, bürökszárból, gyakrabban a dugós furulyákhoz hasonló módon bodzafából készül. A harántfuvolához hasonlóan oldalról megfújható fúvólyuka, a hatlyukú furulyának megfelelő hat hangképző nyílása van. Szerepe azonos a közönséges furulyáéval, főleg pásztorok hangszere. Elnevezései: Harántfurulya, oldalfúvós, félenfúvós, flóta, flajta vagy pikula.

A hosszú furulya, vagy ahogy szűkebb hazájában nevezik: hosszi furugla vagy hosszifurugla az ajaksípos fúvós hangszerek családjába tartozik. Felépítése, fúvókája a hatlyukú furulyáéhoz hasonló, de teste annál két-háromszor hosszabb és csak öt hangképző nyílás van rajta (de létezik háromlyukú változata is). Szerepe azonos a közönséges furulyáéval, főleg pásztorok hangszere. A dél-dunántúl (Tolna, Baranya, Zala és főleg Somogy megyék) jellegzetes népi hangszere.

Az 1960-as évekre szinte teljesen eltűnt, ám egyrészt a táncházmozgalom keltette érdeklődés, másrészt a tudományos néprajzi kutatás később az „újraéledéséhez” vezetett. 2015-ben mint kulturális örökség, felvették a Somogy megyei értéktárba is.

A tilinkó mint hangszernév sokféle népi fúvós hangszert, furulyát, fűzfasípot jelölhet, de szűkebb értelemben a hangképző nyílás nélküli perem-, vagy néha dugós furulya elnevezése. A tilinkó hangkészlete a természetes felhangsor hangjaiból áll, ezeket a fúvás erősségének változtatásával és a cső végének zárásával-nyitásával lehet előállítani. A mai Magyarországon ilyen népi hangszernek nincsen nyoma, csak a csángók és a máramarosi, moldvai (bukovinai) románok körében használatos. A moldvai csángók tilink, tilinka, csilinka, pilinka, pipilinka néven ismerik, a gyimesi csángók közt szélenfúvó furulya a neve. Jellemző építési anyaga a fűzfaágról lehúzott héj, hossza 60–80 cm közötti. Elsősorban pásztorok hangszere.

A Kaval oláh eredetű, moldvai csángó hangszer 5 lyukkal. Hangsora szolmizálva: lá,ti,dó,ri,mi/fi,szó,lá. Hangsora moll jellegű, egy alul intonált bővített kvarttal. Helyes megszólaltatásához kvintváltó technika szükséges. A kaval olyan, mint egy hatlyukú furulya, amin elhagyták az alsó lyukat, csak annál egy oktávval mélyebben szól, a kvartja pedig egy negyed hanggal feljebb van fúrva.

A pásztorfurulyák nagytestvére, hossza általában 80-110 cm, 3 lyukal rendelkezik és szögletes/ablaklyukas hanglyukkal. Dúr hangsor alacsony terccel, szeptimmel jellemzi ezt a fajta népi furulyát.

A dupla, kettős, vagy ikerfurulya a gyimesi csángóknál a mai napig használatos népi hangszer, ugyanakkor a magyar nyelvterületeken mindenütt ismert eszköz a népzenében. Két egybeépített, vagy egy darab fából kimunkált kettős furulyatest azonos mérettel és hangmagassággal. Többnyire az egyik oldalán hat lyuk található, a másikon egy sem, de más modelleken mindkét oldalon találhatók furatok általában 4+3 megoszlásban. Az egyik oldalon furatos furulyákon a dallammal párhuzamosan második szólamként a furulya alaphangja szól, esetleg annak 1. 2. vagy 3. felhangja szólal meg.

A töröksíp a 17–18. századi Magyarországon használt kettős nádnyelves fúvós hangszer. A kuruc korban és később tábori, ceremoniális hangszerként, nagydobbal együtt tánckísérő, szórakoztatózenei hangszerként is használták. Írásos emlékekben a töröksíp név mellett gyakran szerepel tárogató síp néven. A mai napig ismert és használatos Európa déli és délkeleti részén, valamint ázsiai és arab nemzeteknél. A Kárpát-medencébe feltehetően a törökök révén került be. A török seregek vonulásánál mint kísérő szólt dobokkal kiegészítve, innen eredeztetve nevezik hadisípnak is.