Nincs termék
A tölcséres fúvókájú hangszerek – építési anyaguktól függetlenül – rézfúvós hangszerek néven is ismertek, mert mai változataik leggyakrabban rézötvözetből készülnek. Lényeges különbségük más fúvós hangszerektől nem anyagukban, hanem megszólaltatási módjukban van, ugyanis e hangszerek elsődleges hangforrása a hangszerjátékosnak az átpréselt leveg...
A tölcséres fúvókájú hangszerek – építési anyaguktól függetlenül – rézfúvós hangszerek néven is ismertek, mert mai változataik leggyakrabban rézötvözetből készülnek. Lényeges különbségük más fúvós hangszerektől nem anyagukban, hanem megszólaltatási módjukban van, ugyanis e hangszerek elsődleges hangforrása a hangszerjátékosnak az átpréselt levegő által rezgésbe hozott ajkai által keltett nyomásingadozás. A hangkeltés legtöbbször egy tölcsér- vagy csészeformájú fúvóka segítségével történik, de egy cső nyílása is betöltheti ezt a szerepet.
Ez a rezgés egy gyakran összetett formájú, változó keresztmetszetű hangszertest, rezonátorcső különböző sajátrezgéseit, rezgési móduszait képes gerjeszteni, így zenei hangokat, hangsorokat lehet létrehozni. A keletkező hangmagasságokat ezen kívül esetenként hanglyukakkal (például cink), tolócsővel (például harsona), szelepekkel (például trombita) is lehet módosítani.
A hangszereknek ezt a kategóriáját szokás még (tágabb értelemben vett) kürtök néven is nevezni. A hangszerek Sachs–Hornbostel-féle osztályozása a fúvós hangszereken belül a trombiták fogalmát használja a hangszerek e kategóriájára.
A kompenzációs rendszer szerepéről részletes ismertetés ITT található.
A trombita a nyugati zenében használt tölcséres fúvókájú, más néven rézfúvós hangszerek közül a legmagasabb hangú. Hangfekvése a kürt, a harsona és a tuba fölött van. Tágabb értelemben trombitának nevezünk minden olyan trombitaszerűen megszólaltatott egzotikus vagy népi fúvós hangszert, amelynek furata a trombitáéhoz hasonlóan szűk, túlnyomórészt hengerszerű.
A szárnykürt a tölcséres fúvókájú hangszerek közé tartozik. Eredetileg egy bő méretezésű, kúpos furatú katonai jelzőkürt, mai változata szelepekkel van ellátva. Kinézete, játékmódja hasonlít a trombitához, de hangja lágyabb, kürtszerűbb. A szárnykürt (szárnykürtök, jelzőkürtök, szaxkürtök) egy hangszercsalád névadója is, amelynek egyben szoprán hangfekvésű tagja. A fúvószenekarok dallamjátszó hangszere, a dzsessz-muzsikusok kedvelt instrumentuma.
A kornett hangja, kinézete hasonlít a trombitához, és nem tévesztendő össze az azonos nevű középkori eredetű hangszerrel, amely cink néven is ismert. Elsősorban a 19. században volt népszerű, manapság a dzsesszben, a nyugati fúvószenekarokban használják.
A vadászkürt réz fúvóshangszer, amelynek nincsenek billentyűi.
A kürt kör alakban meghajlított, hosszú, vékony csőből és hirtelen kiszélesedő tölcsérből áll. A vadászkürtből alakult ki, a modern kürt szelepekkel van ellátva. A szimfonikus és a fúvószenekarok fontos tagja, a fúvósötösben is szerepet kap.
Gyakran kürtök néven nevezik a tölcséres fúvókájú hangszerek családját általában, vagy azon belül a kónikus, kúpszerűen táguló furatú hangszerek összességét, például a jelzőkürtök hangszercsaládjának tagjait (szárnykürt, tenorkürt, baritonkürt).
A harsona, más néven pozan, pozaun vagy puzón (a latin buccina szóból) a tölcséres fúvókájú, más néven rézfúvós hangszerek közé tartozik. Hangfekvése a trombita és a tuba között van. Jellegzetes vonása az U alakú mozgatható csőszakasz, a tolócső (más néven cúg), amellyel a hangszer csőrezonátorának hosszát, tehát hangmagasságát lehet változtatni.
Az alt a tenor és a mezzoszoprán között elhelyezkedő hangfekvést jelöli a zenében. Altus = 'magas'.
A tenorkürt hangfekvése megegyezik a tenorharsonáéval, a trombita és a tuba között van. A baritonkürthöz, illetve eufóniumhoz hasonlóan pedálhangja B, ami a szárnykürt alatt egy oktávval szól. Szinte kizárólag fúvósegyüttesekben kap szerepet.
A baritonkürt vagy egyszerűen bariton hangfekvése a trombita és a tuba között van. Az eufóniumhoz hasonlóan pedálhangja B, ami a szárnykürt alatt egy oktávval szól. A vele azonos csőhosszúságú tenorkürttől bővebb menzúrája különbözteti meg. Elsősorban fúvósegyüttesekben kap szerepet.
Az eufónium (görög έύφωνος = 'jól hangzó') Hangfekvése a trombita és a tuba között van. A baritonkürthöz, illetve tenorkürthöz hasonlóan alaphangja B, ami a szárnykürt alatt egy oktávval szól.
A tuba a tölcséres fúvókájú hangszerek közül a legmélyebb hangú, a modern szimfonikus zenekarok egyik legfrissebb tagja. A 19. század közepén jelent meg. Három – hat szelepe van, kónikus, azaz növekvő keresztmetszetű furattal rendelkezik.
A sousaphone rézfúvos hangszer, a tubafélék családjának legméretesebb tagja. Megalkotása egészen 1873-ig nyúlik vissza az amerikai J.W.Pepper és John Philip Sousa nevéhez köthetően. A sousaphone körbehajló kialakításának köszönhetően illeszkedik a zenész felső teste köré, így ideális használatot biztosít álló és menet közbeni megszólaltatásához. Igen hamar közkedvelt menethangszer vált belőle. Eredetileg sárgarézből készült, de a 20.század közepétől könnyebb anyagokból is elkezdték gyártani (pl:üvegszálból).
Manapság mindkét fajtája széles körben használatos.
A saxhorn francia katonazenekaroknál kifejlesztett rézfúvós hangszer,készül lakkozott,vagy ezüstözött kivitelben.