Ez az oldal cookie-kat és hasonló technológiákat használ, hogy javítani tudjuk webáruházunk felhasználói élményeit. Az oldal használatával elfogadod a cookie-kat.  [ ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓNK ]

Bezár

Vonósok  Ebben a kategóriában nincsenek termékek.

Vonósok

A vonós hangszerek olyan húros hangszerek, melyeket vonóval való dörzsöléssel szólaltatnak meg. Felépítése alapján a vonós hangszerek zöme a lantok családjába tartozik,de van példa vonóval megszólaltatott citerára is. A húros hangszereken kívül az idiofon hangszerek között is akad olyan, amelyen vonóval játszanak, ilyen a szöghegedű vagy az ének...

A vonós hangszerek olyan húros hangszerek, melyeket vonóval való dörzsöléssel szólaltatnak meg. Felépítése alapján a vonós hangszerek zöme a lantok családjába tartozik,de van példa vonóval megszólaltatott citerára is. A húros hangszereken kívül az idiofon hangszerek között is akad olyan, amelyen vonóval játszanak, ilyen a szöghegedű vagy az éneklő fűrész. A tekerőlant húrjait körbeforgó gyantázott kerék dörzsölése hozza rezgésbe, ami elvében hasonlít a vonóval való hangkeltésre.

A vonó használata a 9–10. században Közép-Ázsiából indult ki,a 10–11. században terjedt el Európában, ahol a vonósok a 16. századtól a műzene alapvető hangszereivé váltak. A nyugati klasszikus zene és a szimfonikus zenekar jellemző hangszínét és legszámosabb hangszercsoportját vonós hangszerek, ezen belül a hegedű család tagjai adják.

Bővebben

Alkategóriák

Hegedűk

A hegedű a vonós hangszerek hegedűcsaládjának legmagasabb hangolású, méretre legkisebb tagja, 4 db, kvint távolságra hangolt húrral. A csoportba tartozik még a mélyhegedű, vagy közismertebb nevén brácsa, a cselló (más néven gordonka) és a nagybőgő (másként gordon).

A legmélyebb húr (ami tulajdonképpen a hegedűn megszólaltatható legmélyebb hang) a kis G, ezt követi az egyvonalas D-, egyvonalas A-, illetve a kétvonalas E-húr.

A hegedűkották általában violinkulcsban (más néven G-kulcs) íródnak.

A hangszer iránt támasztott megnövekedett igények következtében az egyik legösszetettebb építési szakértelmet igénylő hangszer lett, gondos készítési és játéktechnikai bánásmód kombinációja a többi húros hangszert meghaladó virtuozitást, valamint széles skálán változtatható dinamikai előadást is megengedő teljesítményt eredményez. A vonósok közül talán a legnépszerűbb, de mindenképpen a leggyakrabban előforduló és legkeresettebb hangszer.

Brácsák

A brácsa, vagy más néven mélyhegedű, egy hangszer, négy, kvint távolságra hangolt húrral. A vonós hangszerek csoportjának tagja, a hegedűcsalád része. Húrjai egy kvinttel vannak lejjebb a hegedűhöz, illetve egy oktávval feljebb a csellóhoz képest. Ebbe a csoportba tartozik még a nagybőgő.

A legmélyebb húr (ami tulajdonképpen a brácsán elérhető legmélyebb hang) a kis C-, ezt követi a kis G-, egyvonalas D- és egyvonalas A-húr.

A brácsakották általában altkulcsban íródnak, amit egyszerűen brácsakulcsnak is szoktak nevezni. Az altkulcs a C-kulcsok családjába tartozik. A magasabb hangokhoz szoktak még violinkulcsot használni, extrém esetekben a brácsakottát basszuskulcsban is írják.

A hangszer a hegedűnél valamivel nagyobb méretű, de vele teljesen azonos tartású, emiatt nehézkesebb és fárasztóbb játszani rajta (nagyobb távolságok a bal kéz ujjai közt, a hangszer és a vonó is nehezebb, stb.)

A hangja a mélyebb tartományban a legerőteljesebb, középen lágy és könnyen alkalmazkodó hangszíne van, míg magasabb hangjait fojtott színezet jellemzi. Emiatt a barokk és a klasszicista korban jobbára csak kísérő szólamokat játszott, a romantikusok, illetve a 20. és 21. század szerzői azonban már szólóhangszerként is alkalmazták.

Csellók

A cselló (gordonka, kisbőgő) egy nagy hangterjedelmű, basszus fekvésű vonós hangszer, és hasonlóan e hangszercsalád (hegedűcsalád) többi tagjához, vagyis a hegedűhöz, a brácsához és a nagybőgőhöz, ez a hangszer is négy húrral rendelkezik, melyek kvint távolságra vannak egymástól. A nagybőgő és a mélyhegedű közt a középső helyet foglalja el alakjára és hangterjedelmére nézve.

A legmélyebb húr a C, melyet a G, a d és az a húrok követnek. Így a cselló hangolása pontosan egy oktávval van lejjebb a brácsához képest, egy oktávval és egy kvinttel a hegedűhöz képest.

A hegedűvel és a brácsával ellentétben, e hangszert játék közben a földre kell támasztani és ülve játszani rajta.

A csellónak szánt kották basszuskulcsban, esetleg tenorkulcsban (ez egy fajta C-kulcs), vagy esetenként violinkulcsban íródnak. A violinkulcsos írás elsősorban a barokk zene időszakában volt kedvelt, igaz ekkor a G-kulcsban leírtakat egy oktávval lejjebb kellett játszani.

Mély hangjai kitűnően betöltik a zenekari basszusszólam funkcióját. A magas regisztere pedig képessé teszi vezető dallamok játszására is. Mivel a csellistának bal kezével nem kell tartania a hangszerét, szabadabban mozoghat a hangszer fogólapján. Bár nagyobb távolságokat kell bejárnia a bal kéznek, mint mondjuk a hegedűnél, ez a cselló sajátos játéktechnikájával nem okoz nagyobb problémát.

A cselló a hegedű után a legdallamosabb vonós hangszer, amelynek hangja a legközelebb áll az emberi hanghoz.

Nagybőgők

A nagybőgő egy hangszer, négy, a hegedűcsalád többi tagjától eltérően kvart távolságra hangolt húrral. A vonós hangszerek közé soroljuk, közöttük a nagybőgő a legmélyebb. Közeli rokonai még a hegedű, a brácsa (mélyhegedű) és a cselló.

Húrjai a kontra E (ez egyébként a hangszeren elérhető legmélyebb hang), kontra A, nagy D és nagy G.

A kottáját basszuskulcsban írják, úgy, hogy a leírt hangokat egy oktávval lejjebb kell értelmezni (lásd kotta a jobb oldalon). Ennek célja, hogy elkerüljék a túlságosan sok pótvonal használatát. A szabály érvényes a többi használt kulcsra is (tenorkulcs, nagyon ritka esetekben violinkulcs).