Bezár |
Ez az oldal is cookie-kat és hasonló technológiákat használ a felhasználói élmény javítása érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-kat. [ ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓNK ]
|
Betöltés...
A tekerőlant (tekerő, nyenyere, nyekerő, szentlélekmuzsika, kolduslant, forgólant) a vonós hangszerek működési elve alapján megszólaló zeneszerszám, melynek összes húrját egy begyantázott fakorong forgatásával hoz rezgésbe a játékos, miközben a billentyűzeten játssza a dallamot. Jellegzetes hangzását az állandóan megszólaló kísérőhúrok, burdonhú...
A tekerőlant (tekerő, nyenyere, nyekerő, szentlélekmuzsika, kolduslant, forgólant) a vonós hangszerek működési elve alapján megszólaló zeneszerszám, melynek összes húrját egy begyantázott fakorong forgatásával hoz rezgésbe a játékos, miközben a billentyűzeten játssza a dallamot. Jellegzetes hangzását az állandóan megszólaló kísérőhúrok, burdonhúrok adják, és fontos szerepet kap a tekerőlant sajátos ritmushangja, a reccsentő hangok is. A billentyűket benyomva azok érintői ("kották") a húrokra nyomva alakítják a dallamjátékot a húrok rezgéshosszát és ezáltal hangzásmagasságát változtatva. Fő részei a test (dob), kulcsszekrény és a kottaház, valamint a kétsoros kromatikus billentyűzet.
A tekerőlant a középkorban gyakran zengett templomokban, a 18. századig főurak, úrhölgyek, arisztokraták kedvelt hangszere volt, így több neves zeneszerző – köztük Antonio Vivaldi, Leopold és Wolfgang Amadeus Mozart – írtak műveket erre a hangszerre is. A 19. században már leginkább parasztzenészek, kolduszenészek hangszerévé vált, míg napjainkban újra reneszánszát éli, szinte minden zenei műfajban.