Ez az oldal cookie-kat és hasonló technológiákat használ, hogy javítani tudjuk webáruházunk felhasználói élményeit. Az oldal használatával elfogadod a cookie-kat.  [ ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓNK ]

Bezár

Kiegészítők, tartozékok  517 terméket találtam.

Kiegészítők, tartozékok

Alkategóriák

Erősítők & Ládák & Kombók

Általánosan erősítőnek nevezünk egy olyan áramkört, amely a bemeneti jelet változatlan alakkal, de magasabb energiával (nagyobb amplitúdóval) adja ki. Az „erősítő” elnevezés alatt a köznyelvben leggyakrabban a hangerősítőket (zenei erősítőket), azon belül is a teljesítményerősítőket értjük, melyek hangosítástechnikai rendszerek részét képezik.

Fajtái a működési tartomány jelleggörbéje szerint

„A” osztályú erősítő

Elektronikus hangerősítők egy fajtája. Az audiofilek kedvenc áramkörei javarészt ilyen erősítők. A kimeneti tranzisztorok a jelszinttől függetlenül mindig nyitva vannak, ebből eredően ezen erősítőfajtának kisebb a torzítása és részletesebb a hangja.

A „B” osztályú erősítőkkel szembeni előnyei:

Hátránya:

  • Ideális esetben maximum 50% (a gyakorlatban még ennél is kisebb, kb 33%) a hatásfoka.
  • A folyamatosan nyitott tranzisztor miatt a disszipációja és az áramfelvétele sokkal nagyobb, mint a "B" osztályú erősítőké.
Electronic Amplifier Class A.png
„A” osztályú erősítő

„B” osztályú erősítő

B és AB osztályú erősítő alapkapcsolása, az előfeszítő elemek elhanyagolásával

A tranzisztor a nyitás határáig van előfeszítve, így gyakorlatilag nem folyik nyugalmi áram. Emiatt kivezérlés nélkül nem disszipálódik teljesítmény. Kimeneti jel csak akkor keletkezik, ha a bemeneti jel megfelelő polaritású. Váltakozó-feszültségű vezérlőjel és NPN tranzisztor esetében csak az erősített pozitív félhullám, (PNP esetében pedig csak az erősített negatív félhullám) jelenik meg a kimeneten. A B-osztályú munkapontba állított erősítő hatásfoka szinuszos kivezérlés esetén 78,5%, ami jó értéknek tekinthető. Hátránya, hogy mivel a munkapont a tranzisztor „könyöktartományában” van, kis vezérlőjelek esetén a kimeneti jel erősen torzított lesz (B-osztályú vagy keresztezési torzítás); további negatívum, hogy csak az egyik félhullámot erősíti. Ez utóbbi kiküszöbölhető, ha ellenütemű (komplementer) kapcsolást alkalmazunk, ahol a egyik tranzisztor a pozitív, míg a komplementer párja a negatív félhullámokat erősíti.

„AB” osztályú erősítő

Olyan B-osztályú beállítás, amelyben a tranzisztor munkapontja a lineárisabb szakaszra esik (bár ez a szakasz sem lineáris), emiatt a kivezérelt állapothoz képest kis értékű nyugalmi áram folyik (10-100 mA). Így kivezérlés nélkül is van teljesítményfelvétel, ami a hatásfokot rontja, azonban még így is jobb hatásfokú, mint az A-osztályú munkapont. A nyugalmi áram miatt a B-osztályú torzítás megszűnik. Nagy teljesítményű hangtechnikai erősítőkben (30 - 100 - ? W ig) szinte kizárólag ilyen munkapontba állított ellenütemű végfokozatokat alkalmaznak. Az „A” osztályú erősítőhöz képest kevesebbet disszipál (alacsonyabb a veszteségi teljesítménye), de torzítása nagyobb, amit megfelelő áramköri kialakítással lehet ellensúlyozni (negatív visszacsatolás)

„C” osztályú erősítő

Olyan csöves vagy tranzisztoros erősítő, amelynél a bemenő jel félperiódusánák felénél kisebb ideig folyik áram, ennek következtében jelentős torzítás keletkezik. Ezt csak a rezgőkör tudja helyreállítani, tehát csak távíró üzemben használható. Előnye a nagy hatásfok. Lineáris erősítő céljára alkalmatlan.

Electronic Amplifier Class C.png
„C” osztályú erősítő

„D” osztályú erősítő[szerkesztés]

A D-osztályú erősítők kapcsoló üzemben működnek, aminek következtében jellemzőjük a nagy hatásfok, jellemzően 90% feletti a korszerű konstrukciókban. Mivel a kimenete mindig teljesen ki vagy teljesen be van kapcsolva, a veszteségek minimálisak. Egy egyszerű módszer, az impulzusszélesség-moduláció (PWM) is használatos; a nagy teljesítményű kapcsoló üzemű erősítők digitális technikát használnak, mint a szigma-delta moduláció, hogy nagy teljesítményt érjenek el. Régebben hangtechnikai eszközökben csak mélysugárzókhoz használták a korlátozott sávszélesség és a viszonylag nagy torzítás miatt, a félvezetős eszközök fejlődése azonban lehetővé tette a hifi minőségű, a teljes hallható frekvenciasávot lefedő D-osztályú erősítők kifejlesztését, a hagyományos erősítőkhöz hasonló jel/zaj aránnyal és torzítással.

Fajtái a felhasznált alkatrészek szerint

Félvezetős felépítés

Előnyei

  • Viszonylag kis helyigény
  • Kis teljesítményfelvétel (nincs fűtési veszteség)
  • Nincsenek veszélyes nagyságú (60-300V) anódfeszültségek

Hátrányai

  • Pillanatnyi túlterhelés is tönkreteheti
  • Más hangzása van, mint az elektroncsöves készülékeknek
  • Jelentős teljesítmény csak speciális kapcsolásokkal érhető el

Elektroncsöves felépítés

Előnyei

  • Kevesebb aktív elemmel érhető el azonos erősítés
  • Hangerősítőként sokan kellemesebbnek tartják a hangzását
  • C osztályú erősítőként akár MW-os teljesítmény-tartományban is használható

Hátrányai

  • Általában nagyobb méret
  • Nagyobb veszteség (részben a katód fűtése miatt)
  • Az elektroncsövek élettartama véges (pl. az Orion az 1940-es években az elektroncsövek évenkénti cseréjét ajánlotta)
  • Hangtechnikai célokra elavultnak tekinthető, emellett otthoni felhasználáshoz nehezen hozzáférhető, az alkatrészek drágák
Effektek

A dinamikaszabályozó effekteket a hangkép kiegyenlítéséért és/vagy szabályozásáért hozták létre.
Compressor (kompresszor) egy megadott hangerő- és frekvenciatartományban gyakorol hatást a hangképre, alapvető működése szerint a kisebb szinuszgörbéjű hangok értékét növeli, a nagyobbakét pedig csökkenti; az egymáshoz közelítő szinuszcsúcsok így hozzávetőlegesen állandó hangerőérzetet biztosítanak. A túlzó mértékben használt, vagy rossz paraméterekkel beállított kompresszor tönkreteheti a hangszeren történő szándékos dinamikaváltásokat és a gitározás esetlegességének „élő” ízét is, de bizonyos játékstílusoknál (ritmusgitározásnál, tappingelésnél) előszeretettel használják az egyenletes hangkép elérésének érdekében.
Limiter (korlátozó) hasonló elven működik, de csak egy megadott hangerőküszöb átlépésekor lép életbe, és csak a határérték feletti hangokat modulálja. A limiter használatával elkerülhető, hogy a gitár a megadott paraméterek feletti hangerőn szólaljon meg. A küszöbérték alatti hangerőn megszólaló hangokra az effekt nincs hatással, vagyis az erőteljesebb pengetések csúcsa mindig ugyanakkora, míg a halkabb hangoknál tud érvényesülni a szándékos dinamikaváltás.
Az Anti-feedbacker (gerjedésgátló) egy visszacsatolás-gátló effekttípus, amely a limiterek családjába tartozik, és a feedbackerek elvének az inverzében működik. Ha bizonyos hangfrekvenciákon nem kívánt gerjedés következik be a gitár hangszedője és az erősítő hangszórója miatti kölcsönhatás révén, akkor az anti-feedbackerrel lehet visszacsatolás-gátlást elérni a kívánt hangtartomány szűrése segítségével.

Tone effektek

  • Equalizer (Hangszínszabályzó)
  • Wah (pedal, auto, touch)
Az Equalizer digitális modellezése

Az Equalizer (röviden EQ) a teljes hallható hangtartomány különböző frekvenciáinak kiemelésére, illetve tompítására szolgál. Keverőpultokon és professzionális stúdióeffekteken állítható akár több kívánt résztartomány szélessége és azok decibelben mért modulálása is, a gitárokhoz készült padlóeffektekben viszont általában csak a hangszer jellemzőihez igazított paramétereken lehet állítani. A mély- és magasvágóval ellátott Equalizerek a megadott értékek alatti és feletti tartományokat teljes egészében eltávolítják a végeredményként kapott hangszínből.

A hangszínszabályzók (érzetben) korrigálhatják a gitár hangképének hiányosságait, a jellemző frekvenciák tompításával megelőzhetik a potenciális gerjedést, elősegíthetik a variábilis játékstílust (például szólónál a középtartományok megfelelő kiemelésével), végső soron pedig az egyéni elvárások szerinti, kiegyenlített, a hangszer és az erősítő jellegzetességeihez igazodó hangszínt hozzák ki a gitár hangzásából. Az hangszínszabályzó a többi padlóeffekthez hasonlóan ki-be kapcsolható egy kontrollgomb segítségével.

Wah egy keskeny sávú, modulálható szűrő. A magyar terminológiában is meghonosodott angol eredetű elnevezés egy hangutánzó szó, amely az effekt hangzását imitálja (próbáljuk csak kimondani: vah-vah). A legelterjedtebb Wah-effektek egy taposópedálból és egy ahhoz erősített fogaslécmechanikából állnak. A függőlegesen mozgó fogasléc egy hozzá kapcsolódó potméter ellenállását változtatja, aminek eredményeképpen 200-2500 Hz-es tartományban variálható fázis- és amplitúdómodulált, „hápogás-, illetve ugatásszerű” hangot kapunk. A pedál kontrollgombjával az effekt ki-bekapcsolható, a bekapcsolt effekt a pedál változó mértékű és ütemű mozgatásával pedig szabadon, játék közben modulálható. A nem-mechanikus elven működő Wah-pedálok ugyanezen az eljáráson alapulnak, azzal a különbséggel, hogy a fogasléc és a potenciométer helyett vagy egy szűkíthető blendével, fényvezérléssel és fotoellenállással vagy mágneses alapon (pl. hall szenzorral) operálnak. Használatuk kevésbé elterjedt, mivel a megbízhatóság, a hosszabb élettartam és a zajmentesség ellenére nem képeznek igazán karakteres effekthangot, és nagyobb az előállítási költségük.

Az Auto-Wah vagy egy alacsonyfrekvenciás oszcillátor (LFO) jele vagy a bemenő jel burkológörbéje alapján változatja a szűrő középfrekvenciáját. Ez utóbbit nevezik Touch-Wah-nak (Érintős-Wah) illetve burkológörbe-vezérelt szűrőnek (envelope controlled filterenvelope follower filter) is.

Modulációs effektek

  • Flanger
  • Phaser
  • Chorus
  • Vibrato
  • Panner
  • Rotary Speaker

Flanger változó visszhangos jelet kever az eredeti hanghoz, lyukak sorozatát hozva létre a frekvenciaspektrumon. A flanger számos lyukat (vágási sávot) eredményez, és azok közt a frekvenciacsúcsok harmonikusan összekapcsolódnak. A Phaser jellegzetesen hullámzó, huhogó hangot ad. Tiszta hangzásnál az effekt nem túl nyilvánvaló. Hangja úgy keletkezik, hogy automatikusan "lyukakat" (a csúcs ellentettje: egy szűk frekvenciatartomány megvágásával keletkezik.) mozgat fel és le a frekvenciaspektrumon, a beállított mértékben. A phaser szabályosan helyezi el a lyukakat a spektrumon - ez lényeges különbsége a visszhang alapú flanger-rel szemben, ahol a lyukak harmonikusan összefüggenek. A Chorus (kórus) effekt ugyanúgy működik, mint a flanger, és hasonló hangot is eredményez, ám hosszabb visszhangértéket használ, így a hang "teret" érzékeltet, ami sztereo módban különösen hatásos. Feedback (visszacsatolás) alig, vagy egyáltalán nem jellemző, tehát igen szelíd effekt. Vibratoval keveri a különféle visszahangozott jelet az eredetivel, így számtalan, harmonikusan kötődő lyuk jön létre a spektrumon. A Panner a sztereo set up-oknál a balance-ot tolja el jobbra -balra állítható sebességgel. A Rotary Speakera Leslie által a Hammond orgonákban használt forgó hangszórókat szimulálja állítható sebességgel.

Idő-alapú effektek

  • Echo
  • Delay
  • Reverb
  • Tremolo
  • Slicer

Pitch-based effektek

  • Pitch Shifter
  • Pedal Bender
  • Ring Modulator
  • Octaver

Pitch Shifter (Hangmagasság-váltó) az eredeti hang magasságát előre beállítható mértékben lefelé vagy felfelé eltólja, és az eredeti hanghoz esetleg hozzákeveri. Ebben az esetben harmonikus effektek jöhetnek létzre, mikor is egyetlen hang megszólaltatásával egész akkordokat / harmóniákat lehet képezni. Ide kell sorolni au ú.n. intelligens pitch shiftereket, melyeket a harmónia felépítés szabályai szerint előre be lehet programozni (Eventide, Intellifex). Az Octaver (Oktávozó) + - egy - két oktávot generál az eredeti hanghoz (a Pitch Shifter elődje)

Speciális effektek

  • Defretter
  • Humanizer
  • Harmonist
  • Auto Riff
  • Wave Synth
  • Acoustic Processor
  • Sound Hold

Külön vezérelhető pedálok

Multieffektek (effektprocesszorok)

A multieffektek tulajdonképpen kompakt rendszerben kínálnak több különálló effektpedált. Áruk emiatt lényegesen olcsóbb, mintha az általuk lefedett teljes hangzásspektrumot külön pedálokból állítanánk össze. A multieffektek hátránya – főleg az alsóbb kategóriásoké – hogy analóg megszólalás helyett digitális modellezést használnak, amely egy adott mintavételezés (régebben 16 bit, ma már elterjedten 24 bit) korlátai közül nem tud kitörni. Ez az eljárás a bemenő "tiszta hangokhoz" képest érezhetően gyengébb minőségű "effekthangokat" hoz létre, főleg a distortion- és az overdrive-típusú effektek terén. A professzionális multieffektek csak részben működnek digitális elven, sőt, a hűebb hangzás érdekében esetenként már ahhoz hasonló beépített elektroncsöveket is tartalmaznak, amelyekkel a komolyabb csöves erősítők előfok rendszerében találkozhatunk. Ezek az elektroncsövek felharmonikusokkal dúsítják, ezáltal teltebbé teszik a megszólaló gitárhangot, kiegyenlítik a jelszint különbségeket, analóg kompresszorként funkcionálnak, és állítható túlvezérlésküszöbbel modulálják a hang tisztasága és karcossága közötti arányt.

Felépítés szerint alapvetően két típusú multieffekt létezik, a padlóeffekt és a rack-es effekt. A padlóeffekt egy 2-10 vezérlőkapcsolóval ellátott, a vezérelt áramkörökkel közös dobozba épített típus, míg a rack-es effekt két különálló készülékből álló rendszer. Ennél a vezérlést általában egy univerzális (effektekhez, billentyűs hangszerekhezsamplerekhez, vagy akár számítógépekhez is csatlakoztatható) MIDI-pedálbiztosítja, míg az effekt egy szabványméretű (1U, 2U, 3U, stb.), emiatt horizontálisan könnyen bővíthető tartórendszerbe, a rack-állványba van ágyazva. A színpadra szánt modellek az erős igénybevétel miatt masszív, fémvázas borítást szoktak kapni.

Mindkét típusban közös, hogy az egyes effekteket variálható sorrendben hozzá lehet rendelni effektláncokhoz, amelyek a sorba kötött, különálló analóg pedálok úgynevezett "kisvasútjának" digitális változatát jelentik. A könnyű szállíthatóság, az egyszerű kezelhetőség, és az olcsó előállítási költség és a felhasználók kompakt igényei miatt a vezető gyártók hamar felismerték, hogy komoly üzleti perspektíva van a multieffektek gyártásában. Manapság több tucat márkából lehet százas nagyságrendben típusokat válogatni, az egészen egyszerű, 8-10 áramkörös pedáloktól kezdve a legösszetettebb stúdióeffektekig bezárólag.

Metronómok

A metronóm a zenében használatos tempójelző mérőeszköz. A nevét Johann Nepomuk Mälzel adta, aki 1816-ban elsőként szabadalmaztatta Párizsban az általa kifejlesztett óraművet. (Mälzel előtt is már többen létrehoztak a metronóm-szerű szerkezeteket, így E. Loulié (1696), J. Saveur (1701), L.L. Pajot (1735), J. G. E. Stöckel (1796), G. Weber (1813).)

A "metronom Mälzel" (rövidítve M. M.) olyan óramű volt, amelyet függőleges, alul rögzített, súllyal ellátott inga hoz működésbe. A mérőeszközhöz tartozik egy skála, amely alapján az inga sebességét 40 és 208 percenkénti ütés közötti értékre lehet beállítani. Maga az ingamozgás látható és hallható is, a metronóm háza rezonátorként működik.

A metronóm elterjedéséhez Ludwig van Beethoven is hozzájárult, aki elsőként alkalmazott néhány késői művében "M.M." jelzést. (Ezzel szemben számos híres zeneszerző nem használt metronómot.)

A klasszikus metronóm ütemszám-jelzését zeneszerzők ma is gyakran feltüntetik a kottákon.

Fafúvós kiegészítők

.

ALKATEGÓRIÁK
Rézfúvós kiegészítők
.
.
ALKATEGÓRIÁK
Pengetős kiegészítők

.

.

ALKATEGÓRIÁK
Billentyűs kiegészítők

.

.

ALKATEGÓRIÁK

Vonós kiegészítők

.

.

ALKATEGÓRIÁK
Ütős kiegészítők

.

.

ALKATEGÓRIÁK

/oldal
95 900 Ft‎ Szállítás: 2-3 munkanap
0 Ismertető(k)
95 900 Ft‎
Szállítás: 2-3 munkanap
69 900 Ft‎ Szállítás: 2-3 munkanap
0 Ismertető(k)
69 900 Ft‎
Szállítás: 2-3 munkanap
64 900 Ft‎ Szállítás: 2-3 munkanap
0 Ismertető(k)
64 900 Ft‎
Szállítás: 2-3 munkanap
125 900 Ft‎ Szállítás: 2-3 munkanap
0 Ismertető(k)
125 900 Ft‎
Szállítás: 2-3 munkanap
0 Ismertető(k)
12 890 Ft‎
Készleten
2 990 Ft‎ Szállítás 1-2 nap
0 Ismertető(k)
2 990 Ft‎
Szállítás 1-2 nap
0 Ismertető(k)
Manuális húrtekerő
1 953 Ft‎
Készleten
0 Ismertető(k)
12 900 Ft‎
Készleten
9 265 Ft‎ 10 900 Ft‎ -15% Készleten
0 Ismertető(k)
9 265 Ft‎ 10 900 Ft‎ -15%
Leárazott
Készleten
0 Ismertető(k)
21 900 Ft‎
Készleten
0 Ismertető(k)
31 900 Ft‎
Készleten
0 Ismertető(k)
38 900 Ft‎
Készleten
0 Ismertető(k)
49 900 Ft‎
Készleten
Mutat 1 - 24 / 517