Nincs termék
Az ukulele egy húros hangszer, tulajdonképpen a gitár kicsi, négyhúros változata. A polinéz szigetvilág kedvelt hangszere. Hawaii gitárnak ennek ellenére általában nem ezt a hangszert nevezik, hanem a slide gitárt. Az ukulelét általában Hawaii zenéjével azonosítják, ahol a neve durva fordításban „ugróbolhát” jelent. Az 1880-as években alakult ki...
Az ukulele egy húros hangszer, tulajdonképpen a gitár kicsi, négyhúros változata. A polinéz szigetvilág kedvelt hangszere. Hawaii gitárnak ennek ellenére általában nem ezt a hangszert nevezik, hanem a slide gitárt. Az ukulelét általában Hawaii zenéjével azonosítják, ahol a neve durva fordításban „ugróbolhát” jelent. Az 1880-as években alakult ki a portugál braguinha és a rajão keveréséből. Négy főbb változata ismert (a kisebbtől a nagyobb felé haladva): szoprán (az eredeti méret), koncert, tenor (1920 óta) és bariton (az 1940-es évek vége óta).
A gitárlele, vagy gitalele egy hibrid hangszer mely a gitár és az ukulele keresztezéséből jött létre. Mérete általában az 1/4 méretű klasszikus gitár és a tenor/bariton ukulele között helyezkedik el. Egyesíti az ukulele kis méretéből adódó hordozhatóságot a gitár akkord lehetőségeivel. használják utazógitárként, vagy akár gyermekgitárként is. Hangolása legtöbbször A D G C E A, hangzásélménye inkább a gitáréhoz közelít. A gitárlele nem azonos a hat húros ukulelével.
A rezonátor ukulele (rezofonikus ukulele) a rezonátor gitár leszármazottja. A gitárhoz hasonlóan a rezonátoros verziók erőteljesebb hangerővel szólalnak meg, mint a hagyományos fa testű ukulelék, és más hangminőséggel, valamint jellegzetes megjelenéssel rendelkeznek. A sajátos hangzás az előlapi fémkúpnak (rezonátor) köszönhető, mely meghatározza a hangszert. Ezeket az ukuleléket néha "Dobro" ukuleléknek is szokás nevezni, azonban a "Dobro" kifejezés a Gibson Guitar Corporation jegyzett védjegyében szerepel.
A bendzsólele egy négyhúros hangszer, amely egy kisméretű bendzsótestből és egy ukulele nyakából áll.
A hangszer amely a bendzsó jellegzetes hangzását kombinálja az ukulele kis méretével és hangolásával, az 1920-as és 30-as években volt igen népszerű. A legismertebb használója George Formby volt, akinek a neve egyedi játékstílusa okán összeforrt a bendzsólelével.
A menzúra hossza leginkább egy szoprán, (esetleg koncert) méretű ukulelével mérhető össze, mivel azonban a test rövidebb, mint egy ukulelén, a nyakon a szoprán ukuleléken megszokott 12 érintő helyett akár 18 is elfér. A bendzsólele hagyományos hangolása G-C-E-A vagy A–D–F♯–H, és a 4. húr mindig magas. A test, ahogyan a bendzsóknál is, készülhet nyitott háttal vagy rezonátoros kivitelben is.
Az elektroakusztikus ukulelék felépítése gyakorlatilag megegyezik egy hagyományos ukulelével, azzal a különbséggel, hogy hangszedőt integráltak a testbe, illetve egyes modelleknél a hangszer oldalán, másoknál a rozetta nyílásának felső részén szabályzókat helyeztek el.
Az elektroakusztikus hangszedők úgynevezett piezoelektronikus elven működnek, melynek lényege, hogy a mechanikai rezgést egy kristály alakítja elektromos jelekké. A piezoelemek felfogják a húrok és a rezgőtest rezonanciáját is, majd ezeket a jeleket felerősítve a kimeneti csatlakozóra továbbítja, amit aztán közvetlenül rá lehet kapcsolni egy elektroakusztikus erősítőre, vagy akár valamilyen felvevőgépre is.