Karbonszálas hegedűnek lehet ugyanolyan jó hangja, mint egy hagyományosnak?
A hangszergyártás iparágát megállíthatatlanul utoléri a fejlődő világ egyre modernebb innovációkat felvonultató technikai kivitelezésének megannyi új lehetősége. A hangszerkészítés színesedő világában a „szénszál kontra fahegedűk” körüli kérdéskör egyre inkább a középpontba kerül, mivel a zenészek és a rajongók körében is megfogalmazódik egy éghajlati és környezeti tényezőknek hatásosan ellenálló hangszer igénye lehetőleg hangzástulajdonságok csökkenése nélkül.
Jelen írás mélyen belemerül a Genti Egyetem és a HoGent School of Arts által végzett úttörő tanulmányba, amely azt vizsgálja, hogy a szén- és lenszálból készült hegedűk valóban felveszik-e a versenyt hagyományos fából készült megfelelőik akusztikai kiválóságával.
Tim Duerinck fejlesztő és hangszerépítő szakember néhány évvel ezelőtt szenzációt keltett egy polisztirol csellóval, amelyet a diplomamunkájához készített. A bizonyos hangszer már persze menthetetlenül tönkrement, és Duerinck szerint sem volt kifogástalan a hangzástartomány. Napjainkra a kompozit anyagokból készült hangszerek felé kezdett fokuszálni inkább.
A vonós hangszerek hagyományosan fából készülnek. Különösen fontos terület az előlap (a hangszer fő része) általában egy bizonyos típusú fenyőfából készül. Duerinck arra kereste a választ kísérletében, hogy különböző anyagokkal egyenértékű hangzást lehet-e elérni.
Öt egyforma hegedűt készített, mindegyik más fedőlappal párosítva. Az egyik előlapja fenyőfából készült, a másik négy előlapja pedig műanyagból készült, amelyet különböző módon kombináltak lenrosttal vagy szénszállal.
Wim van Paepegem professzor, a kompozit anyagok mechanikájának szakértője, beszámolójában rávilágít, hogy a különböző organikus anyagok kompozitokká kombinálásával teljesen új tulajdonságokkal rendelkező alapanyagokat lehet létrehozni. Ennek során gyakran szó szerint, két világ legjobb részei egyesülnek.
A szén- és lenszálas hegedűk előnyei
Hegedűk vagy bármilyen más hangszer esetében a szén- és lenszálas kompozitok különösen érdekesek a tartósság és a megbízhatóság szempontjából. Mindkettő könnyű és erős, kellően merev, ugyanakkor nehezen törhető és ellenálló.
Duerinck szerint a fából készült hegedűk sérülése jellemzően szállítás közben következik be. A fa alapanyag azt is jelenti egyben, hogy a hangszer hangja páratartalom változásra vagy hő hatására megváltozhat. Ugyanakkor kompozit anyagok felhasználásával robusztus és megbízható hangszereket lehet építeni, amelyek sokkal kevésbé érzékenyek az éghajlatra, és hangzásképességekben sem maradnak alul a hagyományos társaikkal szemben. Ráadásul a fahegedűkkel ellentétben részben automatizálható a kompozit hegedűk gyártása, és könnyen lehet „másolatot” készíteni ugyanarról a hangszerről, többé-kevésbé pontosan ugyanazokkal a tulajdonságokkal.
A legtöbb kortárs hegedűt még kézzel készítik, ami megnehezíti egy adott hangszer hangjának pontos reprodukálását. Másolat helyett inkább egy új hangszer születik.
Dupla vakteszt
Vajon ezek az új hegedűk ugyanolyan jól szólnak, mint a hagyományos fából készült hangszerek? Ennek kiderítésére Duerinck aprólékosan megtervezett egy úgynevezett kettős vaktesztet, amelyben egy bekötött szemű zenész hegedűn játszik egy paraván mögött, anélkül, hogy tisztában lenne vele, éppen melyik hangszert tartja a kezében. A kísérlet egészen odáig ment, hogy a hegedűk illatát parfümmel tették felismerhetetlenné, nehogy beazonosíthatóak legyenek.
Mindeközben nem tudva, hogy mely hangszerekről van szó, egy szakértőkből álló zsűrinek minden hegedű hangját pontoznia kellett több kitétel figyelembe vételével. A hegedűk sorrendjét is csak közvetlenül a kísérlet előtt határozták meg. Sőt, az egyik hangszert kétszer is használták, hogy megnézzék, megegyeznek-e a pontszámok az értékelésben.
Megosztott vélemények születtek, hogy melyik hegedűnek volt a legjobb hangja. Mind a szénszálból, mind a lenszálból készült hegedűk is kiválóan szerepeltek. Ahogy az várható volt, a hagyományosan fából készült hegedű is nagyon jól teljesített, de meglepő módon nem lényegesen jobban, mint a kompozitból készült hangszerek.
Percepció és preferenciák a hegedűhangzásban
Duerinck változatos válaszokat kapott arra a kérdésre, hogyan szóljon a tökéletes hegedű. Sok résztvevő meleg vagy gazdag telt hangzásra vágyott, de mások számára a tiszta vagy „jól lekerekített” hangzás volt a meghatározó tulajdonság.
Duerinck szerint a kísérlet azt mutatta meg világosan, hogy nem lehet egyszerűen az összes kompozit anyagot egy kalap alá venni. Sok múlik a pontos anyagösszetételen, kompozíción, szövési technikán, de a hallgató elvárásain, preferenciáján is, hogy melyik hangzástulajdonság kívánatosabb, vagy kedvesebb egy hangszernél. Egész egyszerűen az sem igaz, hogy a szénszálas hegedűknek nem lehet meleg hangjuk. Valójában nagyon sokféle különböző hangjegyekben karakteres, eltérő jellemzőkkel bíró hangszert lehet építeni kompozit technikák megfelelő alkalmazásával.
A kompozit anyagok hangszerhasználata még gyerekcipőben jár, különösen a fából készült hegedűk évszázados tradíciójához képest. Tim Duerinck azonban jelentős potenciát lát ebben az innovációban, és elkötelezetten dolgozik további fejlesztések megalkotásában.
Meglátása szerint a kompozit hegedűk soha nem fogják felváltani a hagyományos hegedőket, és nem is ez a lényeg, nem ez a célja munkásságának. Ugyanakkor a technológia érdemes fejlődést kínál a hangszergyártásban egyre egyedibb hangzástulajdonságok kifejlesztéséhez, vagy egyes hangszerek speciális létrehozásához zenészek egyéni igényei szerint. Az újonnan elérhető lehetőségek akár zeneszerzőknek is egy újfajta inspirációt jelenthetnek az alkotásban.
Talán csak idő kérdése, és meghallgathatunk csak kompozit technikával készült hegedűkkel bemutatott hegedűversenyt is.
Forrás:
Are carbon fiber violins just as good as wooden violins?
universal-sci.com
2024.02.16.
https://www.universal-sci.com/article/are-carbon-fiber-violins-just-as-good-as-wooden-violins